Kitüntetési javaslatok jan 15 : 20:42  |
| „Eötvös József” Cigány – Magyar Pedagógiai Társaság 1045 Budapest, Tél utca 64. Tel/fax: 06-1-370-76-14 E-mail: eotvos.tarsasag@hdsnet.hu www.eotvostarsasag.hu Országos hatókörű – kisebbségi – közhasznú - társadalmi szervezet KISEBBSÉGEKÉRT DÍJ 2008. „A MAGYAR KÖZNEVELÉS ÉS OKTATÁS” kategóriájában JUNIOR PRIMA DÍJ 2009. Nemzeti Erőforrás Minisztérium Kultúráért Felelős Államtitkárság SZŐCS Géza Államtitkár Úr részére Tárgy: Kitüntetési javaslatok 1055 BUDAPEST Szalay utca 10-14. Kedves Szőcs Géza Államtitkár Úr! Hivatkozással a Közművelődési és Közgyűjteményi díjak átadását követő (Szépművészeti Múzeum, 2011. augusztus 19.) „Cigány vagyok” országos népszámlálási kampányt érintő beszélgetésünkre-az „Eötvös József” Cigány – Magyar Pedagógiai Társaság dokumentumaiból mellékelek levelemhez. A cigányság kulturális felemelkedéséért dolgozó tagjaink közül az utóbbi években többeket javasoltunk állami kitüntetésre. Most először fogadták el javaslatunkat, így örömünkre két munkatársunk kapott díjat. Bányiszki Istvánné közművelődési főtanácsos, Társaságunk BAZ megyei tagozatvezetője Wlassics Gyula- díjat és Szuhay Péter muzeológus a Néprajzi Múzeum cigány gyűjteményének vezetője, Társaságunk Péli Tamás Művészeti Szakkollégumának tagja Móra Ferenc díjat. Szeretném, ha megismerné a kitűntetési javaslatainkat, melyeket a díjátadást megelőző határidőnek megfelelően Társaságunk nevében megküldök. Kossuth- díjra: Buffó Rigó Sándor prímás a 100 tagú Cigányzenekar elnöke, művészeti vezető részére, csatolva. Csokonai Vitéz Mihály Alkotói-díjra: Váradi Gábor festőművész részére, csatolva. Balázs Béla-díjra: Féjja Sándor szakpszichológus, filmesztéta részére, csatolva. Bánffy Miklós-díjra: Erdős István közművelődési főtanácsos részére, csatolva. Erkel Ferenc-díjra: Fátyol Tivadar prímás, zeneszerző részére, csatolva. Munkácsy Mihály-díjra: Szentandrássy István festőművész részére, csatolva. Nádasdy Kálmán-díjra: Csemer Géza író, zenés színházi rendező részére, csatolva. A javaslatok jóindulatú mérlegelését és szíves intézkedését, Társaságunk nevében előre is megköszönöm. Budapest, 2011. szeptember 7. Tisztelettel: Rácz Gyöngyi elnök |
| |
Országos Köznevelési Tanács tagjára jelölés jan 15 : 20:40 |
| Javaslat Országos Köznevelési Tanács tagjára jelölés A jelölt szakmai életrajza: Név: Rácz Gyöngyi Anna Munkahely: „Eötvös József” Cigány- Magyar Pedagógiai Társaság Iskolai végzettség: Egyetem – agrármérnök, pénzügyi-számviteli közgazdász, középiskolai tanár Foglalkozása: Elnök Születési hely: Gyula, 1944. szeptember 9. Anyja neve: Pálinkás Julianna Cím: 1045. Budapest, Tél u. 64. Elérhetőség: 06-1-370-76-14.,e-mail:eotvos.tarsasag@hdsnet.hu Hivatalos indoklás: Félévszázada felkészülten, elkötelezetten a cigány népesség társadalmi-kulturális integrációját szolgálja, a közoktatás- köznevelés –kutatás, a gyakorlati megvalósítás terén is példaértékű a tevékenysége. Kiegészítő életrajzi adatok: Hazánkban az első, aki az MKM és az Országos Pedagógiai Intézet főállású cigány téma felelőse (tudományos főmunkatárs, gyakorló pedagógus) 1978-1991. között szakfeladata: Óvodai Nevelési Program és a NAT vonatkozásában a cigány óvodások, iskolások fejlődés-lélektani sajátosságaira alapozott fejlesztési feladatok integrálása, a pedagógiai intézetekkel közösen országos, regionális, megyei felkészítő- továbbképző tanfolyamok, szaktanácsadás végzése, nemzetközi szakértői tevékenység, programok, útmutatók, segédletek, miniszteri előterjesztések készítése. Hét megyében 15 településen és a fővárosban óvodai – iskolai kísérletek, kutatások irányítása, a Cigány- Magyar Képes Szótár kipróbálása. Széleskörű pedagógiai munkásságával, cikkek, tanulmányok, kiadványok publikálásával megalapozta a Cigány Pedagógiai Könyvtár elindítását. 1986-tól munkáját segítette, segíti az alkotó, kísérletvezető pedagógusok, népművelők, a cigány értelmiség színe-java által, Mezőberényben életre hívott „Eötvös József” Cigány- Magyar Pedagógiai Társaság. Javaslat alapjául szolgáló tevékenység: Rácz Gyöngyi pedagógus élethivatásként, életre szóló programként tekintette a cigány gyermekek, fiatalok nevelésének- oktatásának- szakképzésének eredményessé tételét. Szakszerű szempontrendszert és tematikát dolgozott ki a cigányság oktatásának korszerűvé tételére, s ezeket a Társaság elnökeként munkatársaival együttműködve a gyakorlatban is érvényesítette. Sőt már előbb, 1972-ben mint a Hazafias Népfront Cigánypolitikai Munkabizottságának választott elnöke, a Parlamentben hiteles és nagyhatású, elemző képet adott a cigányság és a cigány gyermekek súlyos, válságos helyzetéről. Felszólalását követően, szenvedélyes bátorságáért Indira Gandhi-ként emlegették. Ezt a helyzetelemzést még kedvezően fogadták hivatalosan is, de 1984-ben, amikor azt tapasztalván, hogy a cigányság helyzetének, a gyermekek sorsának változtatására nincs igazi politikai akarat, az akkori időben szokatlan, úgy szólván példátlan szókimondással hívta fel a figyelmet, hogy ebben a gyakorlatilag kilátástalan helyzetben nem lenne csoda, ha a cigányok elkeseredésükben önmagukat gyújtanák fel. Ekkor a hatalom félreérthetetlenül kifejezte nem tetszését: a retorziót még unokái is meg fogják érezni. Amikor a gyakorlatot orientáló oktatási és szakképzési programjára jelentős összeget ítéltek meg, azt is visszavonták. Rácz Gyöngyi azonban manipulálhatatlan volt. Valódi politikai akarat az utóbbi évtized alatt sem volt a cigányság hatékony iskolai képzésére és szakképzésére. Az Európai Unió által megszavazott, a cigányság integrálására szánt pénzek felszívódtak. Pedig a cigányság integrálását most kell megoldani, ez a cigányság és a magyarság közös érdeke, nemcsak papíron, hanem a valóságban is államalkotó tényezővé kell válnia. A többségi társadalom tagjai nem fognak tudni 600-700 ezer munkanélkülit eltartani. Iskolázottságot, szakképzettséget és munkát - valóban hazát - kell biztosítani minden magyar állampolgárnak, így a cigányságnak is. 1986-ban, a legkiválóbb és felelősséggel bíró pedagógusokkal, Rácz Gyöngyi létrehozta a most 25 éves „Eötvös József” Cigány – Magyar Pedagógiai Társaságot, amely szintén nem kapta meg a szükséges támogatást. Ennek ellenére hét megye tizenöt településén és a fővárosban bázis intézményeket hoztak létre, a cigány tanulók korszerű és eredményes oktatásának megvalósítására. A cigány szakértelmiség és művész értelmiség megteremtése érdekében országos, bentlakásos érettségire épülő, közép és felsőfokú állami végzettséggel záruló képzést valósítottak meg, százhúsz végzett tanítványuknak mintegy fele kulturális területen, a média és a színház világában, másik fele az oktatásügyben vagy vállalkozóként dolgozik. Gyermekkorától járja a cigány telepeket, így minden megyében van olyan 10-15 fiatal, akit születésétől segít az értelmiséggé, kiemelten a pedagógussá válás útján. Példaképek, sikeres életutak című filmsorozat róluk is szól. A családokkal való kapcsolat eredménye, hogy az állam által meghirdetett közigazgatási tanfolyamra 450 fő jelentkezett, és 250-en megkapták az oklevelet, amely köztisztviselő munkakörre jogosít. Közülük ötvenen helyezkedhettek el. Rácz Gyöngyi olyan kettős identitású, a cigánysághoz és a magyarsághoz egyaránt kötődő, széles látókörű értelmiségi, aki az utóbbi évtizedekben – mert látta bizonyítva az általa hitelesnek tartott célok megvalósíthatóságát – nem vállalt politikai funkciót. Fontos szakmai testületekben vállalt szerepet, így a Népjóléti Tanács, az Országgyűlés Létminimummal Foglalkozó Bizottságának tagjaként. Az Európai Tanács Cigány Nőkkel Foglalkozó Konferenciáján Magyarországot képviselte. A cigányság felemelkedését célzó terveinek, pedagógiai kezdeményezéseinek támogatását és az Országos Köznevelési Tanács tagjának megválasztását támogatjuk. Budapest, 2011. december 30. Javaslattevők: Kerékgyártó István Irodalom-és művészeti kritikus Ny. tudományos főmunkatárs a Társaság Péli Tamás Művészeti Szakkollégiumának vezetője Wlassics Gyula- Díjas Apácai Csere János- Díjas, Kisebbségekért- Díjas Nagy Ferenc a Társaság főtitkára Teleki Blanka – Díjas tanár |
| |
„Szélmalomharc, de csinálnunk kell” jan 15 : 20:29 |
 „Szélmalomharc, de csinálnunk kell” Beszélgetés Rácz Gyöngyivel, az Eötvös Társaság elnökével Idén lépett 25. évébe az 1986-ban alakult „Eötvös József” Cigány–Magyar Pedagógiai Társaság, aminek fő tevékenysége óvónők, tanítók, tanárok továbbképzése, de foglalkozik sok minden mással is, például szakembereket – szerkesztőket, operatőröket, vágókat, bemondókat – képez a média számára. A jeles ünnep alkalmából a Szondi György főszerkesztette Napút című folyóirat ez évi teljes 7. számát a Társaságnak szentelte. Az Eötvös Társaság lelke, motorja, összetartója kezdettől fogva a mérnök-közgazdász-tanár végzettségű Rácz Gyöngyi – kevesen tettek annyit a cigányság felemelkedéséért, mint ő. Vele beszélgettünk. – A Napút negyedik oldalán egy régi fényképen ott láthatók az Eötvös Társaság alapítói, megannyi lelkes pedagógus, túlnyomó részben természetesen nő. Kié az alapötlet? – 1978-tól gyakorló pedagógusként, az Országos Pedagógiai Intézetben tudományos főmunkatársként dolgoztam a cigány tanulók nevelésének felelőseként. Hét megye tizenöt településén folytattunk kísérleteket. 1986-ban a kísérletvezetők számára országos konferenciát rendeztünk Mezőberényben, amelyen részt vett a cigány értelmiség színe-java. A Társaságot tulajdonképp a hátam mögött találták ki, névadói Szabolcsi Miklós, az OPI főigazgatója és Kovács József Hontalan költő, aki akkor még nem volt Hontalan. Egyetlen éjszaka alatt hozták tető alá az alapszabályt. Rögtön az első nap közel kétszázan léptek be a Társaságba, aminek engem választottak meg az elnökévé. – Ma hány fős a tagság? - 2500-an vagyunk, ebből tíz százaléka cigány. – Miről szóltak az említett kísérletek? – Arról, hogy miként lehetne a legjobban segíteni, átalakítani a mindennapos pedagógiai gyakorlatot. Tudtuk, hogy a cigány gyerekekkel foglalkozó pedagógusok, népművelők ugyanúgy „hátrányos helyzetűek”, mint azok, akikkel foglalkoznak, nem kapják meg azokat a lehetőségeket, eszközöket, amiket a jobb iskolákban, óvodákban dolgozók, kimaradnak a továbbképzésből is. Ez ma sincs másképp. Pedig épp nekik lenne szükségük a legnagyobb segítségre. A nehezen nevelhető cigány – és nem cigány – gyerekek nem nevelhetetlenek, hanem, ahogy az elnevezés is mutatja, nehezen – olykor nagyon nehezen – nevelhetők. De nevelhetők! Ennek a nevelésnek a módszereit meg kell tanulni, az eszközeit meg kell ismerni, el kell sajátítani. A pedagógusé, s ez még ma sincs benne kellően a köztudatban, ugyanolyan komoly ismereteket igénylő szakma, mint az orvosé vagy a mérnöké. Nem elég csupán a tárgyat jól tudni, az átadás módjait is kell ismerni és azt is tudni kell, mit lehet kezdeni azokkal, akik képtelenek negyvenöt percen át figyelni, csendben maradni. Ezt meg lehet tanulni. Az eszköztelen pedagógus viszont tehernek, netán ellenségnek látja az ilyen diákokat, akiket a saját, nem ritkán lekezelő, agresszív viselkedésével még jobban elvadít az iskolától, a tanulástól. Csodákat tenni nem lehet, de a megfelelő oktatási és nevelési módszereket elsajátítani igen. S ahogy a gyerekekkel, ugyanúgy a szülőkkel is meg lehet találni a hangot! Mi akkor a szintre hozás, a felzárkóztatás és a tehetséggondozás módszereit akartuk megismertetni. Vizsgáltuk azt is, hogy a cigány kultúrával kapcsolatos ismeretek miként építhetők be a cigány tanulók tananyagaiba, hisz ezek nélkülözhetetlenek az identitás kialakulásához. Tegyük hozzá: a pozitív identitás kialakulásához. A negatív identitás kellően előítéletes környezetben könnyen kialakul magától is… – Az ezzel kapcsolatos munka nyilván ma is tart. – Természetesen. Folytatjuk a továbbképzéseket, a szaktanácsadásokat, a tehetséggondozást. Szinte minden második hónapban kitelepülünk egy-egy megyébe, nyolc-tíz napra, ahol órákat látogatunk, bemutatókat tartunk. Diák- és ifjúsági táborokat szervezünk, amik közül az első 1987 szeptemberében rendezett zánkai Európai Kisebbségi Tábor, amiben százhúsz gyermek vett részt. Helyi, megyei és országos tanulmányi versenyeket rendezünk. Ezek egyike volt Az én hazám, az én családom tematikájú Országos Gyermekrajz Verseny. A vizuális nevelés rendkívül fontos, hisz van, aki nem szívesen szólal meg, gátlásos, de lelkesen rajzol. A Napút színes melléklete is gyerekrajzokat tartalmaz, s több írás is foglalkozik a művészeti neveléssel. Ennek során is át lehet adni, meg lehet ismertetni a hagyományokat, ami azért is nagyon fontos, mert különben a feledésbe merülnek. A Erdélyi utcai Lakatos Menyhért Józsefvárosi Általános Művelődési Központban tanító Somody Beáta ír arról, hogy tizenkét évvel korábban is milyen nehezen tudta összegyűjteni szakdolgozatához a cigány temetéssel kapcsolatos szokásokat. 1987-től a Társaság is folyamatosan készít egy Cigány alkotók, művészek című filmsorozatot, írókról, költőkről, zenészekről, képzőművészekről. Az Újpesti Roma Önkormányzattal közösen – Újpesten lakom – kutatást indítottunk Az újpesti cigányság története címmel – Újpest cigányai címmel monográfia is készült, szerzője a fiam, Molnár István Gábor. A mű egyelőre kézirat, egy részlete olvasható a Napútban. – Miért vállalta fel a Táraság, hogy szakembereket képez a média számára? – Egyrészt azért, mert szükség van olyanokra, akik az írott és az elektronikus sajtóban felvállalják a cigányság bemutatását, s ehhez a megfelelő tudásuk is megvan. Az együttérzés, az empátia nagyon fontos, de önmagában kevés. Különösen akkor, ha a média cigányokról alkotott, közvetített képe annyira torz és hamis, mint Magyarországon. Másrészt pedig azért indítottuk a képzést, hogy cigány fiatalok is dolgozhassanak ezen a területen. Ez a program 1992-ben kezdődött, a Magyar Televízióban közösen tartottuk a képzést a Pécsi Körzeti Stúdióban. Idén áprilisban már a XIV. Országos Roma Filmakadémiát tartottuk a Művészeti Szakszervezetek zamárdi üdülőjében, ahová egy-egy hétre költözünk be. Olyanok segítik a munkát, mint Almási Tamás és Duló Károly filmrendezők, Féjja Sándor filmesztéta. – Sokféle tevékenysége van még a Társaságnak, mindet most nem vehetjük számba. De minden erőfeszítés ellenére kevés azoknak a pedagógusoknak és fiataloknak a száma, akiket be tudnak vonni a munkába, a támogatások is gyéren csordogálnak. Szél ellen kell hajózni. Horváth Aladár nemrég, az ÉS 41. számában azt mondta egy nagyon keserű interjúban, hogy „Az állami cigánypolitika az elmúlt kétszázötven évben nem változott.” – Ez így van. Amit csinálunk, szélmalomharc, de csinálnunk kell, amíg bírjuk energiával. Most épp a gödöllői egyetemmel társulva akarunk egy akkreditált képzést indítani. Nem teljesen reménytelen a helyzet, mára kialakult egy cigány értelmiségi elit is, amire számíthatunk. Budapest, 2010. november 19. Köznevelés c. folyóirat számára készítette: D. Magyari Imre |
| |
Oldal: >>
