László Mária az első cigány származású értelmiségi nő, az első cigány származású politikus volt. Élete, munkássága, kitartása mindannyiunk számára tanulságos, olyan látlelet, amely kiválóan érzékelteti a különböző társadalmi rendszerek, ideológiák viszonyát a tömegből kitűnő emberhez, csoporthoz. Egyéni életsorsa jól mutatja, hogyan nyitott utat, az eötvösi, klebersbergi oktatás – és társadalompolitika az iskolázatlan emberek gyermekei számára, s majd az egypártrendszer diktatúrája hogyan használta fel, s hogyan tette félre az emberek, a nép hangján szólókat. László Mária életének, munkásságának iskolai oktatásban történő megismertetése nagyban hozzájárulhat az előítéletekkel teli cigánykép megváltoztatásához.
1909. november 17-én született Nagykátán, édesanyja Czinka Rozália 13 gyermeket szült, közülük hatan egészen kicsi korukban elhaláloztak. Édesapja, László Farkas lovakkal kereskedett. A megállapodott, viszonylag jó anyagi körülmények között élő család megfelelő hátteret nyújtott a gyermekek számára a tanuláshoz. A szülők jó kapcsolatot ápoltak a nem cigányokkal. Tárgyi - és szokáskultúrájuk hasonlított az átlagos körülmények között élő parasztságéhoz. Az iskoláztatás társadalmi kiszélesítése, a korabeli reformok elérték a László család gyermekeit is. Volt, aki tanárrá, újságíróvá, volt, aki hivatalnokká vált közülük.
Az első cigány értelmiségi és politikus nő élete, sorsa, munkássága először nagyon sok kérdés, rejtély elé állított. Majd mélyebben áttanulmányoztam a Néprajzi Múzeumban található hagyatékát, aztán találtam valakit , aki mesélt róla és a közös élményeikről. S, mintegy összeállt bennem a film. A film egy cigány kislányról, aki a falu összebújt házaitól jóval távolabb , egy vert falú, nádfedeles, szobakonyhás házikóban született. Kinőve a tulipános bölcsőt, mesébe feledkezve édesdeden eszi a hamuban sült krumplit, majd mély álomba merül a nagymamája kötényéhez bújva. Később cserfes, mosolygós, fürge kislány, aki a vásárokról hazatérő édesapját kedves, pergős beszédjével fogadja. Boldog, mert iskolás lehet, s mert ő is olvashat és írhat, mint a nagyok.
A szülők féltve, de elengedik egy másik, nem csak a cigányok számára új világba. Levelezést folytat gróf Apponyi Alberttel, Kéthly Annával. Aktívan tevékenykedik a szociáldemokrata pártban. Szabadidejében a cigányok körében végez segítő, felvilágosító munkát. 1933 –tól belső újságíró a Balatoni Kurírnál. Rafael László Mária, illetve Ivánka Mária, vagy név nélkül jelennek meg írásai.
A franciás külsejű, hosszú, dús, fekete, hullámos hajú lány budai villákban, magas hivatalokban készít interjúkat a világ dolgairól, az úri életről, a gazdaságról. 1937-ben megszervezi a pándi cigányok elnyomással szembeni tiltakozó megmozdulását. Ezért kommunista gyanúsként egy rövid időre letartóztatják, aztán évekig csendőri megfigyelés alá vonják. Nem kap sehol sem állást. Tudja, hogy a náci propaganda munkaerő kölcsönző szolgálata mögött kommunisták, fogyatékosok, zsidók, cigányok tömeges kiirtása folyik.
Rajong az irodalomért, a művészetekért, ötletes bravúrokkal állít színpadra különböző műveket. Mégis, talán az ösztöne, talán valamelyik jóakarója tanácsa alapján a vészkorszak ideje alatt a „ pöttyös kisasszonyok” uniformisában bújik. Hogy ne legyen szem előtt, bekapcsolódott az Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Nemzeti Munkaszolgálatának munkájába. 1944. január 9-én kiállított igazolványa szerint a fenti intézmény sajtó előadója. A szervezeten belül az erdélyi tájakat járva segít a szegény, magyar ajkú családoknak a gyermeknevelésben, háztáji munkákban. Ebben az évben Fonyódon, a március 15-i ünnepély alkalmából „Petőfi lelke” című színpadi előadást rendez.
Ekkor 35 éves, zsidó származású barátnőjét halálos lövés éri Budapesten a nyílt utcán. Magához veszi annak árván maradt két éves kislányát, felneveli, taníttatja, férjhez adja. A háború utolsó évében dohos pincékben óvja nevelt kislányát, unokatestvére, Pécsi Ilona látja el őket élelemmel.
A felszabadulás után a Greshem Palota sajtó osztályán dolgozik, négy szobás polgári lakásban él. Közben szervezi a cigány zenészeket, hagyományos mesterségeket folytatókat, akiket példaként szeretne a cigányság elé állítani.
1947 –től kezdve kapcsolatot keres a különböző minisztériumokkal, pártfunkcionáriusokkal. Elkészíti a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének Alapszabályát. Felirat formájában megfogalmazza a hazai cigányság fejlődésbe való bekapcsolásának módját. A feliratot elküldi több minisztériumi tárcához is. A tárcák illetékesség hiányában kérését elutasítják.
A szocialista kormány, amely azt állította magáról, hogy minden társadalmi és kulturális csoport számára egyenlő fejlődést kínált, nem hagyhatta figyelmen kívül László Mária feliratát. 1955 –ben a Minisztertanács foglalkozni kezd az üggyel.
László Mária a következő módon indokolja egy cigányokkal foglalkozó szervezet létrehozásának szükségességét:
„Bár a legnagyobb létszámú népcsoport vagyunk, s bár alkotmányunk 49.§ -a kimondja a nemzetiségek nyelvének hivatalos használatát, úgy az oktatásban, mint a hivatalos használatban, miután a cigányokról sehol sem esik szó, kiestünk a haladás hivatalosan biztosított menetrendjéből, véletlen szerencsétől, jó szándékú emberektől függ sorsunk, de komplikációk kivizsgálásánál az előítéletek zöme teljes erővel sújt le ránk. Ez mint szomorú tragédia nyilvánul meg életünkben, s belőle, ha kormányzatunk nem segít nincs emberi felemelkedés.
Ebből fakadóan, mint sérelmet, mint hiányosságot kell megállapítanom azon körülményt, hogy bár alkotmányunk kimondja, azt ahol 15 nemzetiségi gyermek van, a szülők kívánságára a nemzetiségi oktatást be kell vezetni. Ezzel szemben 300 lélekszámú cigány települések lakosságának 95%-a analfabéta, a családok iskolás gyermekei nem nyernek oktatást.
Saját nyelvüket is hibásan beszélik. S, bár nyelvük hivatalos használatát nem kérik, de kifejezik azon óhajukat, hogy ősi nyelvük használatát, mely csökkenőben van, megtarthassák. Ennél a pontnál meg kell említenem, hogy az állam fenntart a nemzetiségiek számára eddig 43 nemzetiségi óvodát, 36 nemzetiségi nyelvű iskolát, továbbá 256 általános iskolában tanítanak nemzetiségi nyelven is. A nemzetiségi nyelvek oktatását kiterjesztették a közép és felső fokú iskolákra, van 6 nemzetiségi gimnázium és hat tanítóképző. A Budapesti Eötvös Lóránt Tudomány Egyetemen filológiai tanszék működik, illetve a nyelvet fenntartó támogatás van.”
Mintegy kétévi mérlegelés után a Minisztertanács úgy döntött, hogy támogatja a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének megalakulását. Akkor már néhány hónapja működtek más kisebbségi szervezetek is, mint a Román Kulturális Szövetség, a Délszláv Szövetség. Az MCKSZ is a nemzetiségi főosztály irányítása, felügyelete alá került.
1957. október 15-én a hivatalos megalakulás első napján László Mária a német lágerekből visszatért cigányok kártérítési ügyében folyamodott a megfelelő szervezethez, egyben határidő módosítást kért a túlélők felkutatására.
Javaslatot tesz egy cigány népi együttes felállítására, melynek indoklásában a következőket írja:
„A cigány népművészet nem azonos azzal, amit az egész világon cigányzeneként ismernek és elismernek. Annál kétségkívül értékesebb és eredetibb. A cigány népművészet a magyar népművészettel azonos eredetű és értékű. A nagyközönség előtt mind belföldön, mind külföldön ismeretlen. Ezeknek a kincseknek a feltárása és közkinccsé tétele kötelességünk.”
Majd másfél éves működése alatt roppant tervező, szervező készségről, teherbírásról tesz tanúbizonyságot. Mintha tanulta volna, hogyan kell egy sokrétű, tárcaközi, nagyszámú önkéntest mozgató szervezetet irányítani.
Azt remélte, hogy a felvilágosító munka mind a cigányok, mind a cigányokkal dolgozók körében elfogadást vált ki. Ez sok esetben így is történt, több pedagógussal levelezett. Az analfabéta felnőttek és gyermekeik számára osztályokat szervezett, pedagógus napon dísztáviratban köszönte meg a pedagógusok áldozatos munkáját.
Jó szónok volt, egy – két mondattal becsalogatta a telepi cigány lakosság problémáit a népfront, a vöröskereszt, zöldkereszt dolgozóinak szívébe. Kezdeményezésére indultak el azok a felmérések, amelyek a romák iskoláztatása, lakhatása, egészségi állapota javítását tűzték ki célul. Neki köszönhető, hogy roma és nem roma aktivisták az iskolás korú roma gyerekek tömegeit íratták be az iskolákba, ha részben adminisztratív módon is, de elkezdődött a romák tömeges iskoláztatása.
Egy év alatt 14 vasipari KTSz - t szervez, melyek lábra állásuk után betömörülnek a Vasipari Szakszervezetbe. A KISZ keretein belül működő 50 fős Rajkó Zenekar 4-14 éves növendékei számára nem volt megfelelő gyakorló hely. Tevékenységének első negyedévében pártfogása alá vette a zenekart, jelentősen javított a tárgyi ellátottságukon.
Bár nem tervezte, hogy állásközvetítő szolgáltatást is megvalósít de, kiderült, hogy a szövetséghez forduló romák többsége valamilyen munkaügyi kéréssel fordult hozzá. Ezért adminisztrátorával és helyettesével, Gere Györggyel naponta helyeztek állásba cigányokat.
Gere György 1959 februárjában így ír tapasztalatairól:
„A fekete bőr, tarka ruha gyakran szorgalmas és becsületes munkáskezet takar.”
A negyedéves beszámolók sorra kitértek ennek a feladatnak az ellátására, valamint arra is, hogy a munkatársak, munkáltatók egy cigány esetében ugyanazt a negatívumot sokkal súlyosabbnak ítélik meg, mint egy nem cigány esetében.
1954-ben a Minisztertanács és a Belügyminisztérium elrendelte a személyi igazolvány-rendszer bevezetését. A rendelet és végrehajtási utasításai nem tartalmaztak olyan kitételt, amely a cigányság megkülönböztetését előírta volna. „Pótlólagos intézkedésként” azonban 1955-ben a Belügyminisztériumban megfogalmazták, hogy a

„kóbor cigányokat” (becslésük szerint 20–25 ezer főt) speciális személyi igazolvánnyal kell ellátni: „Azok a cigányok, akik megfelelő munkát és lakóhelyet igazolni nem tudtak, feltehetően bűncselekmények elkövetéséből tartják fenn magukat [...] Javaslatunk, hogy ideiglenes személyi igazolványt adjunk ki a részükre [...]”
Úgynevezett fekete igazolványt azonban nemcsak a „kóbor cigányoknak” adtak, hiszen számuk sosem volt több ezer, hanem a cigányság egy jelentős része ilyen személyi igazolvánnyal lett ellátva. László Mária a Belügyminisztériumhoz írt levelében megfogalmazza aggályait a fekete személyi igazolvány kirekesztő voltával kapcsolatosan, s kéri a belügyi szerveket, hogy a cigány embereket ne alázzák meg azzal, hogy még a személyi igazolvány színe is a másságukra utal.
Az emberek és kultúrák egyenlőségét hirdető szocializmusban mindenféle vélt indokok, feltételezések alapján ún. közbiztonsági táborokba internálták a cigány származású öregeket, fiatalokat, nőket, férfiakat. Nagyszülők, családanyák fordulnak László Máriához, aki minden egyes ügyet kivizsgáltat, majd nem habozik, egyértelmű levelet fogalmaz meg az országos rendőrfőkapitány számára, felhívja a figyelmét arra, hogy rendes, tisztességes, gyári és egyéb dolgozókat internálnak csak azért, mert cigányok.
Második negyedéves beszámolójában említést tesz arról, hogy a BM. részéről egy ízben meghívást kaptak, melynek alkalmából Lengyel községben 14 cigány holttestének exhumálásán voltak jelen. Bejelenti, hogy a tettesek csendőrök voltak, kilátásba helyezi, hogy a vizsgálat lezárulta után az árván maradt kiskorúakat, és rokkantakat az MCKSZ képviselni fogja a peres eljárás lefolytatása során.
Amikor a Minisztertanács úgy döntött, hogy lehetőséget nyújt az MCKSZ hivatalos megalakulására, akkor két szempont vezérelhette. Egyik az volt, hogy bár a cigányok 1956-ban a többi kisebbséghez hasonlóan nem csoportosultak, nem követeltek semmilyen kisebbségi autonómiát, azonban jól kitapintható volt informális szervezettségük, a közös célok dédelgetése. A másik szempont pedig az, hogy László Mária indokai a cigány szövetség létrehozására igen kidolgozottak voltak, de a célok kuszán voltak megfogalmazva, továbbá nem készült konkrét cselekvési terv, amelyhez tárgyi és személyi feltételek lettek volna rendelve. Az aktivisták jogviszonya, honorálása sem volt tisztázott.
Így könnyen elérték, hogy a minisztériumi tárcák cigánysággal kapcsolatos ügyeinek koordinálása helyett László Mária elegendő munkatárs hiányában maga is napi ügyek intézésével kényszerüljön foglalkozni. Negyedévente harminc, vagy több kiszállási napon végezte munkatársaival együtt a szocialista kultúra terjesztését, cigánytelepeken, kultúrházakban.
A cigány kisebbségi nyelv és kultúra megőrzését, továbbfejlődését biztosító intézményrendszer és a feladatokat ellátni tudó pedagógusok kiképezése lett volna a feladata. Leveleiből ki is tűnik, hogy erre vállalkozott. Azonban az MCKSZ megalakulását követő pár hónapon belül nyilvánvalóvá vált számára, hogy felettesei nem támogatják tervei megvalósítását. Először burkolt, majd nyílt lejáratásba kezdenek ellene. Felróják számra, hogy a háború évei alatt részt vett a szerintük fasiszta, jobboldali fiatalokból álló Egyetemi Főiskolai Hallgatók Nemzeti Munkaszolgálatának munkájában. A gyanúsítgatás, rágalmazás László Máriában feltépi a régi sebeket, félelmeket. Fájdalmasan visszavonul. Magányát, zárkózottságát feloldják a régi barátok, ismerősök, akikről szintén azt suttogják, hogy származásuk ellenére túlélték a hitleri haláltáborokat, mert együttműködtek a fasiszta szervezetekkel.
Életének erről az időszakáról így ír:
„ Őszintén mondva nem tudom hová tartozom. Manapság annyit vitatkoznak arról, hogyan szabad az elvileg rólunk szóló vitát magamra vonatkoztatni, tudniillik cigány a származásom……”
„……..Sok új fogalmat, új szavakat tanultam, de nem illek egyikbe sem. Nemzetiség? Nem! Faj? …-Jaj, erről pedig pláne ne beszéljünk, mert a Casus Belli óta jobb nem kimondani. Magamért sem ………. és másokért sem……… Ilyen, vagy olyan baj keveredhet belőle, s akkor még cigány sem lehetnék. Ember? No, erről meg még ne beszéljünk. Erről eddig a történelem folyamán nem volt szó. Maradjunk annyiban, hogy annyi idő alatt, amíg a francia – német határon megállapítják, hogy a cigányok hová tartoznak, annyi idő alatt, amíg itt Magyarországon eldöntik, hogy nemzetiség vagyunk-e vagy nem, fogadjuk el, azt, hogy némileg emberek vagyunk ….”
1959. januárjában levelet ír Ortutay Gyula részére. Közli vele, hogy az MCKSZ főtitkára volt, s ezt a posztot a körülötte kialakult ellenséges helyzet miatt el kellett hagynia. A tudományos világ és a cigány nép szolgálatába szeretné állítani tudását. Ortutay Gyula ekkor országgyűlési képviselő, a kulturális bizottság elnöke. Elképzelhetően válasz nélkül hagyja László Mária levelét, illetve kitér kérése elől. Mert László Mária kis idő múlva elhelyezkedik a postánál, ahonnan főpénztárosként megy nyugdíjba. 1989. november 7-én meghal.

Sajtóközlemény

BUDAPEST, 2009. JÚNIUS 11.

Vodafone Junior Prima harmadszor is!
A Vodafone újabb tíz tehetséges fiatalt díjazott magyar oktatás és köznevelés kategóriában

A Vodafone Magyarország és a Prima Primissima Alapítvány harmadik alkalommal jutalmazta az oktatás iránt elkötelezett fiatalok munkásságát. A díjat évente 10, olyan 30 év alatti fiatalnak ítélik oda, akik kiemelkedő teljesítményt értek el oktatás és köznevelés területén.

„Magyarország méltán elismert szellemi potenciáljáról, híres orvosairól, tudósairól, akiket az évszázadok során az egyetemes tudománynak adott. Egy tehetséges diák sikeréhez azonban elengedhetetlen egy olyan tanár jelenléte, aki mind emberileg, mind szakmailag segíti őt az előremenetelben. A Vodafone idén újabb tíz fiatalnak ítélte oda a Junior Prima díjat, amely révén szeretnénk hozzájárulni az oktatásban, nevelésben végzett tanári munka rangjának, erkölcsi és anyagi megbecsülésének növeléséhez. - mondta dr. Beck György, a Vodafone Magyarország vezérigazgatója.

A Junior Prima díjazottjai magyar oktatás és köznevelés kategóriában:

Béni Szabolcs a Semmelweis Egyetem Gyógyszerészi Kémiai Intézetének tanársegéde, valamint a Gyógyszerésztudományi Kar Kari Ifjúsági Tanács elnöke. Kutatási területe bio-és gyógyszermolekulák szerkezetének, fizikai kémiai tulajdonságainak és kölcsönhatásainak elemzése. Általános, szervetlen és analitikai kémiai gyakorlatok vezetője magyar nyelven 2003, angol nyelven 2006 óta.

„Eötvös József" Cigány-Magyar Pedagógiai Társaság 1986-ban jött létre a cigányság társadalmi és kulturális felemelkedésének elősegítésére. Célja, hogy elismertesse a cigány etnikum és a magyar nemzet kulturális értékeit. Differenciált fej¬lesztőprogramok kidolgozásával, az iskolai munka és oktatási rend, valamint szakmai tanácsadással éppúgy foglalkozik, mint az eddig kinevelt, jelenleg alkotó értelmiség életútjának példának állításával. A Társaság honlapján látható a díjátadásnál bemutatott film.

Horváth Gyula a Budapesti Műszaki es Gazdaságtudományi Egyetem Elektronikus Eszközök Tanszékén tanársegédként dolgozik, amelyet mindössze 1 év PhD tanulmány után ajánlottak fel neki. Egyetemi tanársegédként nagymértékben hozzájárult több új tantárgy tematikájának összeállításához és előadásához. Részben az ő kezdeményezésére indult el az egyetemen egy oktatási és demonstrációs projekt, amely az első magyar műhold, a Masat-1 fejlesztését célozta meg.

Katonáné Cserepes Mária informatika-matematika szakos középiskolai tanár. Kezdettől fogva részt vesz az iskola matematikai tehetséggondozó munkájában. Tanítványai kiemelkedő helyezéseket érnek el országos versenyeken, ennek köszönhetően 2008-ban „Graphisoft Díj"-ban részesült.

Kelen Anna a DOB Óvoda óvodapedagógusa. Különböző iskolára felkészítő játékos foglalkozásokat tart, a gyerekek képességeit egyénre szabott módszerekkel, differenciáltan fejleszti. Az óvodából iskolába átlépő gyerekekről pontos tájékoztatást és jellemzést ad a pedagógus kollégáknak, ami nagyban segíti mind az általános iskolai tanítók munkáját, mind a gyermekek beilleszkedését

Nagyné dr. Szabó Andrea a Széchenyi István Egyetem Fizika és Kémia tanszékén egyetemi adjunktus, az általa alapított tantárgyak: környezeti sugárzások és hatásaik, valamint az atomenergia felhasználása és környezeti hatásai. Eddigi kutatási eredményességét mutatja, hogy a Magyar Tudományos Akadémia szervezésében megrendezett „Őszi Radiokémiai Napok 2005" eseményen I. helyezést ért el, ezen kívül aktív tagja az MTA két kutatási bizottságának is.

Schirm Anita a Szegedi Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékén egyetemi tanársegéd, a nyelvtudomány legújabb eredményeit, irányzatait tanítja diákjainak. A nyelvészeti oktatásban a hagyományos módszereken túl a nehezebben érthető leíró nyelvészeti problémákat olyan modern eszközökkel szemlélteti, mint az óriásplakátok, lánclevelek, sms szövegek vagy éppen beszélgető műsorok.

Simonyi Károly Szakkollégium napjainkra 150 főt számlál és a Budapesti Műszakai és Gazdaságtudományi Egyetem valamint az ipar által is elismerten magas színvonalú oktatási munkájáról ismert. Évről-évre növekszik az általa szervezett képzések száma, melyek között olyan különlegességek is megtalálhatóak, mint a Mindstorms robotépítő-vagy Symphony fejlesztői tanfolyam.

Tulassay Zsolt a Budapesti Corvinus Egyetem Befektetések és Vállalati Pénzügyi Tanszékén egyetemi tanársegéd. Fő kutatási területei a pénzügyi piacok likviditása és mikrostruktúrája, a kvantitatív kockázatelemzés, a származtatott termékek árazása, a portfolió-választás, illetve a heterogén szereplős modellek. Szoftverfejlesztő tevékenysége során pénzügyi szoftvereket fejlesztett a Citibank, a Magyar Nemzeti Bank, az Államadósságkezelő Központ és a Magyar Takarékszövetkezeti Bank részére.

Verdes Tamás jelenleg az ELTE Gyógypedagógiai Főiskolai Kar oktatója, korábban gyógypedagógusként és személyi segítőként súlyosan és halmozottan fogyatékos gyermekekkel dolgozott, valamint a Kézenfogva Alapítvány munkatársa volt. Fő kutatási területe az értelmi fogyatékosság társadalomtörténete, valamint a fogyatékos népesség emberi jogainak és társadalmi beilleszkedésének problematikája. Kutatói és oktatói tevékenysége mellett emberi jogi szervezetekkel dolgozik együtt.

A Junior Príma Díjról

A Prima Primissima Alapítvány kiterjesztéseként jött létre 2007-ben a Junior Prima Díj. A Díj alapítóinak célja a 30 év alatti fiatal tehetségek felfedezése és a munkájukhoz szükséges feltételek biztosítása.
A magyar oktatás és köznevelés kategória jelöltjeit szakmai szervezetek, egyetemi rektorok, illetve a kategória eddigi Junior Prima és Prima Primissima-díjazottjai javasolták.

A magyar oktatás és köznevelés kategória kuratóriumának tagjai:
■ Dr. Bojár Gábor, elnök, Graphisoft
■ Prof. Dr. Detrekői Ákos, elnök, Nemzetközi Hírközlési és Informatikai Tanács
■ Gothárdi Ibolya, HR igazgató, Vodafone Magyarország zrt.
■ Hankiss Elemér, szociológus
■ Prof. Dr. Kroó Norbert, alelnök, Magyar Tudományos Akadémia
■ Skultéty Tamás, ügyvezető igazgató, S.T. Communication Kft.


További információ:
Jókuti András
Vodafone Magyarország
+36 70 701 7900
sajto@vodafone.hu

Kiss Eszter
Eurolex Consulting
+36 70 382 5665
eszter.kiss@eurolex.hu

Ez a föld a hazám! Kadi phuv si muro them!

Úgy gondolod, hogy itthon vagy otthon? Ismered magadat és a közösségedet? Szeretnéd tudni a településeden élő cigányság múltját, életét, sorsát? Hallottál már érdekes történeteket, nagyapád híres prímás, üstkészítő, vályogvető, teknővájó volt!? Vagy csak emléket szeretnél állítani annak a közösségnek amely felnevelt? Vagy csak híres akarsz lenni, esetleg beírni a nevedet a szülőfölded, városod, falud történetébe?

Mindenben segítünk! Csatlakozz az Ez a föld a hazám! című helytörténeti mozgalomhoz.

Ha többet szeretnél tudni a feladatról, jelentkezz e-mailen Molnár István Gábornál: eotvos.tarsasag@hdsnet.hu

Ha már írtál a településedről és szeretnéd publikálni és a közösséghez tartozni, jelentkezz e-mailen Báder Csabánál: badercs@romnet.hu

Képes vagy rá! A Te ismeretedre is szükség van, mert a megismerés érték!