Szerkesztette:
Molnár István Gábor
Nemzeti Kulturális Örökség
Minisztériumának Támogatásával
Kiadó:
" Eötvös József" Cigány - Magyar
Pedagógiai Társaság
Felelős kiadó:
Rácz Gyöngyi
Az égbolt is tisztára fújta -
Egyetlen női has sem tiszta.
Míg megostromolja a csillagokat
Azok megkérdezik az arcokat
Miért nem hintázik a föld?
A halál ormán
Születnek angyalok.
Hervadt lámpasorok
Átkínzott öröme.
Szégyellt tombolása.
Lehulló zene.
Mintha meghallanád.
A kör bezárult.
Lassan morajló
Ima kúszik ereimben.
Mintha lehetne
Egészen céltalan
Elvesznem az alkonyat
Érzékeny fényei között.
A Telihold
Titokzatos Illata
Letepert Avaron
Alkonyom Tudástól
Terhes Ismerője [tovább]
Zöld levélke hull a fáról,
Elbúcsúzunk a szép nyártól.
Beköszöntött az ősz újra,
Zizegve hull a fák lombja.
Tél
Hótól fehér az erdő,
Alszik a hegy, a mező.
A gyerekek szánkóznak,
Hólabdával játszanak. [tovább]
Szép zöld a határ,
Mikor tavasz köszönt ránk.
Madarak csiripelnek,
A széllel versenyeznek.
Nyár
Szórja sugarát a nap,
Földeknek életet ad.
Patak vize langyos lesz,
Fürödnek a gyerekek. [tovább]
Fehér lovam hogyha lenne
befognám a szekerembe
nagy romának neveznének
mint a vajdát kezelnének.
Romák, fehér lovam nincsen
zöld szekerem, semmi kincsem
nagy cigánynak sem neveznek
csak anyám a gyermekemnek. [tovább]
Egy kis nyuszi ült az erdő szélén, haj énekelgetett. Így csinálta:
Pam-pam, pam-pam-pam-pam, bumm, bumm! - és a körmeit tisztogatta. Arra jött a róka, és kérdezi a nyuszitól:
Nyuszika nem félsz te tőlem?
Miért féljek tőled? Jön a medve és bumm!
Megijedt a róka, és elszaladt. A kis nyuszi tovább énekelt, és tisztogatta a körmeit. Arra jött a farkas, az is megkérdezi a nyuszitól:
Nem [tovább]
Jóapám vegyél lovacskát
én viselem a gondját
vödrömből megitatom
tarisznyámból kap abrakot
Sörényét is befonom
pántlikával átkötöm
szemem mindig rajta lesz
selyem fűvel etetem.
Almát hozok neki én
megcsókolom a szemét
jóapám vegyél lovacskát
hadd simogassam az arcát [tovább]
Sok legényke jő elő,
nézik a keresztelőt!
Ki csinál ily nagy csodát -
gyűrűt az ég ablakán?
Ki húz gyűrűt az égre?
Kérdezik a legények.
Zöld is, kék is, piros is,
mint egy kendő üde, friss.
Ki csinál ily nagy csodát -
Fél gyűrűt az ég alján?!
- Én tudom, az eső volt
az eső és a Nap volt. [tovább]
Aludj, aludj, kicsi fiam,
álmodj új csodát.
Álmaidra én vigyázok
az édesapád.
Amíg alszol ágyad mellől
el nem mozdulok.
Ha a szád sírásra görbül,
kezed megfogom.
Hogyha nevetsz, szívem boldog,
örömtől repes.
Aludj, aludj kicsi fiam,
álmot hoz az est.
Álmod anyád melle
legyen s benne sok, sok tej.
Hogy az egyikből jól ehess,
s maradj meg nekem.
A másikból szívd a valót:
tüzes zsarátot.
Tüzes, de ős-tiszta lelket,
igaz cigány szót. [tovább]
A kis vakond bánatosan bujt ki a földből. Sírva mondta magának:
Én miért nem tudok repülni, mint a madarak, lepkék?
Ahogy kiért a lyukból, körülnézett a földön. Senkit sem látott, így bátran kiállt a gödre mellé.
Amint nézdegél, odarepül egy nagy madár. Kérdi a vakondtól:
Mi van veled?
Ne is kérdezd barátocskám, te sem tudsz rajtam segíteni.
Mit akarsz?
Repülni szeretnék!
Te szeretnél repülni? Hát nincs is szárnyad!
Csak [tovább]
Ment, ment mendegélt egy cigány az úton. Mit ad isten, találkozik a Nappal. Nem köszöntötte a Napot. A Nap megharagudott rá, és rászólt:
Állj csak meg cigány! Miért nem kívántál nekem jó napot?
Azért, mert nem vagy Te akkora úr!
Várj csak te cigány! Jön még rád nagy meleg nyár!
Nem bánom én, csak a szél fújjon!
Ahogy ment mendegélt az úton, találkozott a Téllel. [tovább]